Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Az 1860-as évektől vannak rá vonatkozó részletesebb ismereteink. A módosabb legények és gazdák "négyzetes", takácsszőtte, fehér vászonból kézzel varrott gatyát és egyenes szabású, bőujjú, de kézelős vászoninget viseltek. Az ing elöl 5-6 fehér gombbal gombolódott, a mellrész két oldalát szegőzések, az ünneplő ingekét még szerény fehérhímzés is díszítette. Használatkor egy kisméretű, összehajtogatott fekete selyemkendőt csomóztak rá nyakravalóként. Az ing fölött a szabó által készített fekete posztómellényt viseltek, melyet gyakran díszes fémgombok és gazdag zsinórozás díszített. A gyári termékek rohamos terjedése és a polgári divat hatására gyorsan tért hódítottak az ünneplő fekete posztóöltönyök, melyeket már a helyi szabók varrtak. Ezek csizmanadrágjához ráncostorkú, keményszárú, fényes csizma és fekete posztókalap illett. A módos leányok még 1900 után is 10-12 "pár" részben gyolcsból, részben finomabb vagy durvább vászonból varrott inget és gatyát vittek a házasságba a vőlegény számára, aki szintén vitt magával legalább ugyanennyit. Aratáskor, kaszáláskor ugyanis még azok is vászoninget és gatyát vettek magukra, akik egyébként már új divatúan öltözködtek. A szekrényben felhalmozódott sok inget és gatyát aztán az anyaghiányos háborús időkben eladták vagy szétfejtették, és lepedőt, törlőruhákat varrtak belőlük.